A DumaRagu nem más, mint egy animációs
videoblog-sorozat "Az Arc Nélküli Manus"
főszereplésével. Nincs kötött témája,
nincsenek korlátok közé szorított falai,
a hétköznapok mindennapjaiból merít
alapot, és éppen arról szól, amiről
csak nem szégyenletes (bár olykor még
ez sem kritérium). A műsor csak annyi
humorral rendelkezik, amennyit a
nézőközönség elkönyvel magának.

Eredetileg sosem volt hivatott humorosabbnak lenni, mint amennyi egy
száraz vlogban kényelmesen elférne, és a fő vonal továbbra sem a
stand-up comedy irányába görbül. Egész egyszerűen Simon csak elmondja
mindig azt, ami éppen a szívét nyomja. A véleményét sajátos stílusában
osztja meg a nagyérdeművel, és talán ez miatt is lopja be magát a
közönség többségének szívébe.

Egy maszk, egy sörtés szemöldökök alá bújtatott
szempár, és egy hang, ami az arctakaró alól
harsonázik. Szelíd, de mégis heves vérmérsékletű.
Visszafogott, de ha hangot ad a véleményének,
azt igen nyomatékosan teszi. Mindezek mellett
kicsit morcos, kicsit gyerekes, néha megszállja
az ökörség, néha egészen komoly. Őszinte, picit
pletykás, van benne csipetnyi harag, ki nem
állhatja az értetlenkedést, vagy az olyan
dolgokat, amikben nem találja a józan értelmet.
Olykor túlfűti magát, és túl sokat kiabál, vannak
hibái is, mint bárki másnak, de mindezek ellenére
(és mellett) mégis szerethető egy figura. Ő Simon!

Kevés dolgot tudni róla, sok a titok körülötte,
de mégis szinte minden egyes felszólalásával
egyre bővül a róla kialakított és ismert tudástár.
Ki tudja… talán egy napon még arra is fény derül,
milyen arc rejtőzik a bizonyos maszk mögött.
Kövesd továbbra is figyelemmel, nehogy esetleg
lemaradj róla, ha ilyesmi történne!

"Halak vagyok, alkotnom kell, egyszerűen szükségem van rá.
Amióta az eszemet tudom a kreativitás nagy szerepet játszott az
életemben. Zene, különböző irományok, rajzok, képregények tömkelege...
Sok mindent kipróbáltam már, de végig a filmipar húzott a legközelebb
magához, így igyekszem ezt a vágyat csillapítani, ahogy csak tudom:
videókat  készítek. Videókat, kisfilmeket, mozgóképet amilyen formában
csak módomban áll, azonban határozottan a fő iránynak az animációt
választottam, illetve az választott engem.

Még egészen kicsi voltam, amikor minden füzetem sarkában már
terpeszkedett egy pörgethető filmecske. Amikor viszont legelőször
kerültem át a digitális animáció világába, egy teljesen új dimenzió
nyílt meg előttem. Nem volt többé megszabva a füzet lapjainak száma,
a fekete-fehér pálcikaemberek színes képvilággá alakultak.
Immáron hangok, és zenék gazdagították az összhatást, egyszóval még
nagyobb rabjává lettem a szakmának.

Hosszú-hosszú évek folyamán csiszolódott a tudásom, autodidakta módon
fejlesztettem magam, tanított a hobbim. Több ezernyi képsoros
"pálcikaemberes" animációkon át, egészen hosszú, akár egész estés
darabokon hagytam ott a nyomom. Mindig lesz min ügyködnöm, a "fiókomban"
is rengeteg ötlet várakozna, és sajnálom is, hogy néhányra úgy kell
nézzek, hogy valószínű, sosem fog megszületni, mert egy fránya nap csak
24 órából áll...

Így hát én csak teszem, amit éppen időm, energiám és kedvem rám szab,
és mivel Simonnak is bőven akad mondanivalója "Az Arc Nélküli Manus"
jó sokszor fog még beköszönni a népnek…"

Pencz Tamás
[xeth004]